2009. évi napló

 

 

2008.12.31. - 2009.01.01.

Hagyományunkhoz hiven, vidám hangulatú bállal búcsúztattuk az Ó-évet és köszöntöttük az Újesztendőt.
A rendezvényt Szenténé Margó nyitotta meg, a Riviera Duó hangulatos zenéjére roptuk a táncot.
Éjféli koccintáshoz a tagság pezsgővel lett megvendégelve.
Szokásunkhoz híven éjfél előtt a jelenlévők nagyobbik részével kimentünk a Fő-térre, hogy a város lakosságával együtt lépjünk át az Újévbe, énekeljük el a Himnuszt és koccintsunk egymással.
A káprázatos tüzijáték megcsodálása után visszatértünk mulatságunk helyszinére.
Itt az elnökasszony a vezetőség gyürüjében boldog Újesztendőt kivánt a jelenlévőknek, majd együtt elénekeltük dalunkat.
Ezután hajnali 1/2 4-ig folytatódott a vigasság.

 

2009.01.05.

Idei első klubnapunkon megjelentek közöttünk Kun Csaba, Tolonics Gyula önkormányzati képviselők és Balogh Zsolt vízügyi szakember.
Tájékoztatást hallgattunk meg a Dunapart belvárosi szakaszának egy részére létesítendő mobilgát megvalósítási lehetőségeiről. Megtudtuk, hogy az önkormányzat pályázatot nyújtott be a költségek fedezetének biztosítására az illetékes szervek felé és a gát csak akkor épülhet meg, ha a pályázat sikeres lesz.
Lehetőségünk nyílt kérdéseket feltenni, azokra érdemi válaszokat kaptunk.
Igen tartalmas este volt.

2009.01.31.

Megrendeztük az idei hagyományos disznótoros vacsoránkat. A vacsora igen bőséges és nagyon finom volt. Nem ment ritkaságszámba, hogy az adag mennyisége miatt annak el nem fogyasztott részét, ételhordó dobozba becsomagolva hazavitték.
Az est hangulatát beárnyékolta, hogy itt tudtuk meg szegény klubtársunk Németh István halálhírét. Emlékének egy perces néma szünettel adóztunk.
Később a Riviera Duo zenéje oldotta a hangulatot.
A Martini Emil készítette fényképek a Galériában láthatók.

 

2009.02.09.

Eltemettük szegény, immár sajnos csak néhai klubtársunkat Németh Istvánt, akit csak Pistinek hívtunk. Martini Emil temetésen készített képei és Szente Jánosné búcsúztatója itt nézhető meg.

A lap tetejére

2009.02.28.

LEZAJLOTT HAGYOMÁNYOS TÉLBÚCSÚZTATÓ FARSANGI BÁLUNK.

A MASKARÁBA ÖLTÖZÖTTEK: japán hölgyek, lilaruhás lány, kertészlány, virágáruslány, Zórró, óriáscsecsemő bevonulását, a bábosok és a száztagu cigányzenekar oldalága produkcióját nagy taps kísérte.
A jó hangulatu, vidám estén Stark Feriék zenéjére hajnali 1/2 3-ig roptuk a táncot.
A fényképek a Galériában megtekinthetők.

A lap tetejére

2009.03.02.

Március 2-ai klubnapunkon köszöntöttük az aktuális névnapos és kerek születésnapjukat ünneplő kedves barátainkat.
Hagyományokhoz hiven, a férfiak virággal kszöntötték a hölgytagokat a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából.
A nagyon hangulaatos estén pogácsával és sörrel lettek a tagok megvendégelve, mindehez Kazi Laci adta a kisésrő zenét.
Egyebek közt megbeszéltük a március 21-i Hollőkó -Gyöngyös , és a májusi Őrségi kirámdulásunkat is.
A fényképek a Galériában láthatók.

2009.03.31.

2009.03.31-én, szombaton csodálatos napsütésben, ámde kissé hideg időben indultunk el a Szentendrei Gyökerek által szervezett, egynapos kirándulásunkra.
Célunk az volt, hogy megismerkedjünk a Cserhát, Mátra néhány nevezetességével.
Utunk első állomása Hatvan volt.
Rövid pihenőnk alatt (kb 1 óra) megtekintettük - sajnos csak kívülről - az egykori Grassalkovich kastélyt, mert a kastély jelenleg látogatókat nem fogad. Egy részében alapítványi iskola működik. A kastély mellett található katolikus templom csodálatos építészeti remekeiben is gyönyörködhettünk.
A piacon elfogyasztott ízletes lángos és kisebb vásárlás után folytattuk utunkat Hollókő felé.
10 órára érkeztünk meg ebbe az UNESCO világörökségi listáján szereplő, világszerte ismert kis faluba. A Világörökség bizottság 1987-ben Budapest mellett, elsőként Hollókőt vette fel a világörökségi listára.

Hollókő a 17-18. században kialakított palóc falu, amely a mai napig őrzi a hagyományokat.
A településen többször pusztított tűzvész.
A falu központjában, a domb tetején áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom.
A jó szervezésnek köszönhetően betekinthettünk egy rövid időre ebbe a csodálatos templomba is, ahol éppen fekete ruhába öltözött asszonyok közös imádságot tartottak.
A faluban számos múzeum, kiállítás, étterem várta a kedves látogatókat.
Meglátogattuk a gyönyörűen felújított, kb. 400 magas sziklára épült várat, amelyben kiállítás és étterem is működik.

Fájó szívvel hagytuk el ezt az ámulatba ejtő tájat, de 12-kor indultunk tovább az egyedülálló középkori műemlék templomhoz, Gyöngyöspatára.
A gyöngyöspatai templomot, annak történetét, a csodálatos Yesse oltárt és a templomban található freskókat, oldaloltárokat egy helybéli lakos mesélte el az érdeklődőknek.
A templom alapjait az 1200-as években rakták le, majd többszöri átépítés, bővítés, újjáépítés után nyerte el mai formáját.


A plébániatemplom megtekintése után 13 - órára érkeztünk meg Gyöngyösre.
Gyöngyösön már vártak bennünket az egykori Grassalkovich palotában (báró Grassalkovich Antal építette 1742-43-ban, nagyméretű, kőkeretes rokokó, dúsan faragott kapuzattal, amelyet a család bárói címere diszít), hogy egy idegenvezető segítségével megtekinthessük a híres városi könyvtárat és benne kiállított Herman Lipót (1884-1972) festmény gyűjteményt, amit a festő özvegye 1980-ban a városnak ajándékozott.
A festmény kiállítás mellett megtekintettük az ott látható érem kiállítást is, természetesen az idegenvezető szakszerű, minden igényt kielégítő tájékoztatásával.
Ezután az Egyháztörténeti múzeum kincseit néztük meg, ahol szintén egy rövid ismertetést kaptunk a kiállított tárgyak történetéről, azok készítőiről és arról, hogy hogyan mentették meg a kincseket a civilek és papok. Három embernek köszönhető az, hogy ezeket az egyedülálló kincseket megcsodálhatjuk.
A következő egy órát a gyöngyösi műemlék könyvtárban töltöttük el, mely a ferences templom és kolostor épületében található. A szegénységet fogadó ferenceseket a városból deportálták, a rendet gyakorlatilag megszüntették és csak 1990-ben térhettek vissza.
A templom és kolostor alapításának ideje ismeretlen, de több híres ember, köztük II. Rákóczi Ferenc is támogatta az építkezést. 1709 szeptemberében az altemplomban helyezték örök nyugalomba a Rákóczi legendás tábornokát Vak Bottyánt. Az 1948-49 szabadságharcban több barát is részt vett.
A híres könyvtár és levéltár néhány értékesebb darabját, a hittudományi főiskola tankönyveit és néhány fontos egyházi felszerelési tárgyat a templom és kolostor közötti lépcsőátjáróba helyeztek el és falaztak be a rendház vezetői és a noviciusok még 1950-ben.
A rendszerváltás után 1998.04.28-án került elő a több köbméter könyv, levéltári irat, kehely, szentségtartó, érme- és pénzgyűjtemény.
Ez a csodálatos épület 40 éven keresztül őrizte 'titkait', köztük a könyvtár régi büszkeségét, Magyarország egyik legrégibb nyomtatványát az 1462-ben készült 48 soros, más néven FUSTUS BIBLIÁT is.
A fenti kiállítást egy csodálatos előadás keretében belül tekinthettük meg, amit egy kiváló képességekkel, szeretettel rendelkező TANÁR ÚR tartott számunkra. Ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy a könyvtár nyitvatartási idején kívül, szombaton ismét eljött a könyvtárba, hogy elmondhassa, bemutathassa ezt a rendkívüli gyűjteményt.
16 órakor indultunk tovább a most már megérdemelt vacsora felé, Abasárra, a Hegedüs vendégházba.
Kisebb kitérővel sikerült megtalálnunk ezeket a nagyon kedves embereket, akik szeretettel fogadtak bennünket.
Először is finom pálinkával köszöntöttek bennünket a pince bejáratánál, majd tovább invitáltak bennünket a gondosan és szépen megterített asztalokhoz.
A vacsora ízletes pincepörkölt volt cipóban. Remek ötlet és szép kivitelezésnek voltunk tanui, amit finom borokkal öblíthettünk le. A vacsora alatt tangóharmonika kíséretében szép dalokat hallhattunk, énekelhettünk.


A pincében finom, jó minőségi borokat lehetett vásárolni.
19 órakor vidám hangulatban indultunk hazafelé, az úton szép, magyar nótákat énekelve.
Úgy gondoljuk, hogy ez a nap nagyon szép, értékes és emlékezetes marad minden résztvevő számára.
Természetesen nem feledkezhetünk el arról a nagyszerű, sok időt és energiát felemésztő munkáról sem, amit ennek a gyönyörű kirándulásnak a megszervezésére, kidolgozására szentelt a klub vezetője, Szenténé Margó.
Sajnos hirtelen jött betegsége miatt nem vehetett részt a kiránduláson, de ezúton is szeretnénk megköszönni áldozatos munkáját.

Lejegyezte: Boda Anikó

A képek a Galériában láthatók.

A lap tetejére

2009.04.12.

Húsvét vasárnap igen jó hangulatú Locsoló Bált tartottunk a Napközi konyha éttermében. Éjfél után a férfiak előkapták a kölnisüvegüket, s hogy jövő húsvétig el ne hervadjanak, meglocsolták a hölgyeket, akik ezt szines tojásokkal köszönték meg .
Stark Feriék szokás szerinti remek zenéjére hajnali háromig roptuk a táncot.
Martini Emil fényképei a Galériában megtekinthetők.

A lap tetejére

2009.05.01.

Nagy-nagy szerencsénkre megkegyelmezett nekünk az időjárás és nagyon szép időben telt el az idei majálisunk.
Idén két abszolút mesterszakács, Hőgl Vili és Kulcsár Laci készítették az ebédünket. Hőgl Vili, amikor osztotta a sorrakerülőknek az adagot a kondérból, megkérdezte milyen pörköltet óhajt. Mutatta, hogy a kondér egyik negyedében birka, másik negyedében sertés, újabb részében marha és végül igény szerinti különleges, bármilyen szabadon választott húsból készült pörkölt van. (Voltak hiszékenyebbek, akik nagy szemeket meresztve egy kis ideig még el is hitték.)
Végül is csak megmondta az igazat, hogy marhahúsból készült a pörkölt.
Jókat beszélgettnk, nevetgéltünk és felidéztük a hajdanvolt május elsejéket is.
Az Elnökség sörrel és pogácsával is kedveskedett a tagságnak.
Késő délutánig együttmaradtunk.
A Galériában látható fényképek is hivatottak igazolni, hogy nagyon jól sikerült az idei majális.
Köszönjük a szervezőknek és a közreműködőknek ezt a kellemes napot.

2009.05.22 - 2009.05.24.

Zala és Vas megyében, kiemelt úti célként az Őrségben jártunk.

Első nap.

Zalaegerszegen megtekintettük a Göcseji falumúzeumot. Láttunk egykori vízimalmot, 50 lakóépületből konstruált skanzeni falut, amely még az 1900-as évek elején felfedezhető falvakhoz mindenben hasonló. Érdekességként elmondható, hogy a Szentendrei Skanzenben is létesülnek majd göcseji tájegységi épületek.

A falumúzeum mellett található a Magyar Olajipari Múzeum, ahol a múlt században még szorgalmasan dolgozó fúrótornyok, gépek, szivattyúk és egyéb berendezések mesélnek a látogatónak az olajkutatásról és bányászatról.
Rendkívül érdekes és látványos volt az ásványkiállítás.

Zalalövőn, a helyi tájházat látogattuk meg , ahol a még olyan házhoz hasonlóban felcseperedett, ma már idős, de mégis fiatalosan, lelkesen magyarázó, a házat ismertető nénike, valósággal elbűvölt mindenkit, amikor a ma már alig ismert eszközöket mutatta be.

További utunkon idegenvezető kísért minket, aki alaposan, hozzáértően mutatta be a látnivalókat és a vidéken élő emberként nagy szeretettel beszélt a környék természeti értékeiről, ismertette a történelmi tudnivalókat.
Körmenden a Batthyány kastélyban a Batthyány család emlékeit, állandó és időszakos kiállításokat látogattunk meg, majd sétát tettünk a rendezett kis városban, ahol mindenkinek feltűnt a tisztaság, a várost díszítő virágok és bizony mindezt irigykedve szemléltük, miért nem lehet ilyen tiszta és virágos a mi szeretett Szentendrénk is.

Második nap

Először az Őrség egyik érdekes nevezetességét, a Vadása tavat néztük meg, amely duzzasztásnak köszönheti a létét. Mit sem sejtettünk mindebből, csak gyönyörködtünk, de az idegenvezető mindent elmondott.
A Vadása tó az Őrség egyik legkedveltebb horgászati és üdülő központja.
Pankaszon régi szerszámokkal berendezett kovácsműhelyt, majd a szoknyás haranglábat néztük meg, mint az Őrség egyik jelképét, hiszen majd minden őrségi településen látható hasonló.

Továbbutazva Szalafőre érkeztünk, ahol az eredeti mivoltában megmaradt épületegyüttest a Pityerszert néztük meg. Egy másik, a falumúzeumhoz tartozó idegenvezető rendkívül lebilincselően ismertette az egykor a szer épületeiben élő önellátó család életét. Az épületegyüttes belülről körbejárható, a termények, jószágok és emberek biztonságban, az időjárás viszontagságaitól is védve élhették a mai ember számára alig elképzelhető kényelmi ellátottság nélküli, mégis tartalmas, egészséges életét.

Magyarszombatfán fazekasműhelyt látogattunk meg, ahol a termékekből vásároltak is néhányan. Veleméren a Cipó vendéglőben az őrségi tökös-mákos rétest is megízleltük.

Szentgyörgyvölgyön árpád kori templomot néztünk meg és elcsodálkoztunk az egykori tervezők és építők csillagászati ismeretein, ugyanis derült idő esetén a nap a fal bizonyos pontjaira, csak jeles napokon világít.

Harmadik nap

Lentibe utaztunk immár idegenvezető nélkül, ahol az erdészeti és vadászati múzeumot látogattuk meg, amely a Csömödéri kisvasút Lenti végállomásának épületeiben kapott helyet.
Sajnos a kisvasúton utazni nem sikerült, mert a menetrend nem kedvezett.
A többség nagy örömmel vette igénybe a Lenti Termálfürdő szolgáltatásait, majd kora délután buszra szállván emlékezetes élményekkel gazdagodva elindultunk haza Szentendrére.

Jelen sorok írója is részt vett az utazáson és ezúton is köszönetet mond az utazás előkészítőjének és szervezőjének, Szente Jánosnénak, a Társaságunk elnökének.


Szentendre, 2009. június 2.

A fényképek ITT láthatók.


Fábián Pá

A lap tetejére

2009.06.08.

Megtartottuk az aktuális havi klubnapunkat. Köszöntöttük a névnapjukat és a különlegesen jelentős születésnapjukat ünneplő klubtársainkat.
Ismertetésre kerültek, az Önkormányzathoz benyújtott pályázatok és a születésnapi bálunk programja, valamint a tervezett kirándulás a Tisza-tó környékére.
Meghallgattuk azt a polgármester úrnak írandó levéltervezetet, amelyhez aláírásokat gyüjtünk majd, a Posta és a Rózsakerti parkoló mellett lévő műalkotások elhelyezése érdekében.
A fényképek a ITT láthatók.

Fábián Pál

2009.06.15.

Ma egy csoport parlagfűirtási munkát végzett a Kőzúzó utcában. Nagy lelkesedéssel és vidáman zajlott a munka, amit a fényképek és először már videófelvétel is tanúsítanak ITT.

Fábián Pál

2009.06.20.

Ma rendeztük meg a megalakulásunk immár tizenegyedik évfordulójának megünneplését jelentő Születésnapi Bált. Az időjárás az idén kegyeibe fogadott minket, nem volt kánikulai meleg, kellemes hőmérséklet volt a teremben. Stark Feriék ismét remek zenével szórakoztattak minket és mi jól éreztük magunkat, amit a Galériában látható fényképek és a videófelvétel tanusítanak.

Fábián Pál

A lap tetejére

2009.07.06.

Júliusi klubnapunk hagyományosan a kellemes ízek jegyében zajlik. Ilyenkor szalonnasütés és Hamud jóvoltából kebab készítés történik. Ezen a klubnapon még a fogyókúrázók is felhagynak az önsanyargatással, jóízűen és szaporán kóstolgatják a mesterszakácsok termékeit. Sajnos immár második éve a jó hangulatú estének az égi csatornák megnyílása vetett véget. A Martini Emil által készített fényképek a Galériában láthatók.

Fábián Pál

2009.08.01 - 02.

Augusztus 1-én és 2-án két napos autóbuszos kiránduláson vettünk részt a Tisza- tó környékén.
A Tisza tó, más néven Kiskörei Víztározó Magyarország legnagyobb mesterséges tava.
Első megállónk Kiskörén a Tisza II. Vízierőmű és Vízilépcső volt. Fiatal szakmérnők várta csoportunkat, aki előszőr a főépület előterében elhelyezett maketten bemutatta a létesitményt, majd végigkalauzolt bennünket az emeletre vezető lépcsőházon, ahol az épitkezés menete volt bemutatva falra fűggesztett fényképeken.
Fenn az emeleten egy hatalmas terepasztalon megnézhettük a Tisza-tó elhelyezkedését a természetben. Mint megtudtuk, a négy egymásba kapcsolódó tó négyszer nagyobb a Velencei tónál.
Ezután megnéztük az erőművet magát, rácsodálkoztunk a négy hatalmas turbina egyikére, amelyik pont nyitva volt.
Sétát tettünk a zsiliprendszeren is, ahol szakvezetőnk elmagyarázta annak működését.

Útunk Abádszalókon folytatódott, itt a Faluházban rendkívüli élményben volt részünk. A Föld 64 országának 266 öltözetébe bújtatott babák látványát csodálhattuk meg, majd a faluház leggazdagabb, legdíszesebb része a Kárpát-medence 215 féle népviseletét bemutató 375 baba látványában gyönyörködtünk a majd 40 fokos meleggel dacolva.
Innen megcéloztuk a szabadvízű strandot, és a selymes, hűs Tisza vízben lubickoltunk késő délutánig. Ezután elfoglaltuk a szállásokat az egyeki Patkós csárdában, a finom vacsora után a hangulatos zene mellett, akinek még volt ereje /sokunknak volt/ táncra perdültünk.
Másnap, a reggeli után Tiszafüreden megnéztük egy népi iparművész fazekasműhelyét, és
a nagyon szép és igényes munkák közül vásárolgattunk egy kis emléket.
Innen irényt vettünk a tiszafüredi Termálfürdőbe, ahol a kűlönböző hőfoku medencékben kúráltuk
fájó izületeinket.
Elpilledve a melegtől és a víztől, az esti órákban értünk haza.
Ez a hétvége a teljes kikapcsolódás jegyében telt el.

A képek amelyeket Martini Emil és a Webmester készített, a Galériában láthatók.

Szente Jánosné

2009.09.07.

A mai klubnap napirendje igen zsúfolt és tartalmas volt, hiszen ez volt az utolsó alkalom, hogy az idei legnagyobb akciónk, rendezvényünk, a Szüreti Felvonulás és Mulatság előtt megbeszéljük a teendőket. A különböző feladatokra, mint díszítés két helyszínen, beöltözés és a felvonuláson való közreműködés, főzési anyagok tisztítása, a felvonulás fényképen és videón való megörökítése, számosan jelentkeztek.
Nem maradt el az esedékes névnapjukat ünneplő tagjaink és a 70. születésnapját ünneplő Szente János felköszöntése sem.
Megtudtuk, hogy egyik kedves klubtársunk Maros Józsefné Judit műtét után, már otthon lábadozik. Ezúton is jobbulást kívánunk neki.
A képek, amelyeket Martini Emil készített, a Galériában láthatók.

2009.09.26.

Ma igen eseménydús napja volt Társaságunknak.

2009. szeptember 26-án délután 3 órakor az Orbán kereszttől indult el a menet, amelyet Kertész József szőlősgazda vezetett, aki az egyes megállóhelyeken rigmusokkal köszöntötte és szórakoztatta a nagyszámú nézősereget.
Őt követték a Pomázi Majorettcsoport tagjai és a Pomázi Tűzoltó Zenekar, amely vidám és pattogós ritmusú fúvószenét játszott.
Már ez önmagában is remek hangulatot teremtett végig a menet útvonalán.
Következtek a Szentendre Gyökerei Hagyományőrző Baráti Társaság és a Nyugdíjas Klub szép szüreti ruhába öltözött hölgytagjai, élükön a menet jelképét a Jakab Ferencné és Lászai Endréné által készített szőlőkoszorút rúdon vivők.
Feltűntek a lovasfogatok.
Margaritovits Gyoko bírót és feleségét Bubla János fiakkeres szállította, mögöttük haladt sorban a frakkba és cilinderbe öltözött Fülöp Bertalan jegyző és a Szüreti Felvonulás egyik fő szervezője, a Szentendre Gyökerei Hagyományőrző Baráti Társaság elnöke Szente Jánosné kocsija, a menethez csatlakozott Szabó Imre Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter úr, országgyűlési képviselő és családja szekere, az Agy tanoda gyermekcsoportját szállító fogat, a szüreti ruhába öltözött hölgyek kocsija.
Ezután hangos ostorpattogás közepette Bocskai József és Tímea szervezésében a lovasok, köztük külön kis csoportot képezve a Máli Vladimír által biztosított pónilovak, nyergükben gyermekekkel.
Fogatosok és lovasok voltak, a teljesség igénye nélkül, Cseke Lili, Garamvölgyi Claudia, Korcsog Zsolt, Szatmári János, Sédi Tamás, Zanoni István, Melicher István, Kónya István és Trenka István.
A menetet Kazi László népzenészeket szállító kisteherautója zárta.
A Dézsma utcánál, a Szőlősgazdák Keresztjénél a menet megállt. A dalmát kisebbség egy csoportja Szautner Katalinnal az élén borral, üdítővel és pogácsával kínálta a felvonulókat. A Filibili Népdalkör népdalokat énekelve szórakoztatta a jelenlévőket.
Innen a menet a Lázár cár térig haladt, ahol az Agy tanoda gyermekcsoportja kedves gyermektáncokat és játékokat mutatott be, miközben Margaretovics Mile kínálta borral és üdítővel a jelenlévőket.
Mialatt a menet haladt az útvonalán, a szüreti ruhás hölgyek egy csoportja Kazi László vezetésével vidám szüreti nótákat énekelve körbejárta a Főteret és a kis utcákat a szüreti felvonulásról lemaradt városnézők és a vendéglők teraszán ülők örömére, akik nem győztek videózni és fényképezni.
A menet végállomásánál a Dunaparti Művelődési Háznál a Helyőrségi Művelődési Otthon Mediterrán Együttese Déri György vezetésével, vidám dalokkal szórakoztatta az egybegyűlteket és a Csobánkai Nyugdíjas Néptánccsoport táncához több néző is csatlakozott.
A Szentendrei Ipartestület és a Szentendre Gyökerei a DMH udvarán vendégül látta a felvonulás valamennyi résztvevőjét finom gulyáslevessel, amelyet Dragon József és Vanyák Gábor készített.
Mindannyiunk meglepetésére Szabó Imre miniszter úr odalépett a mikrofonhoz és a Szentendre Gyökerei Hagyományőrző Baráti Társaság részére rövid kis beszéd után Oklevelet adott át, amellyel a Társaság hagyományőrző tevékenységét ismerte el.

Az Oklevél
Rákattintva nagyobb méretben is megnézhető


Szente Jánosné a Társaság elnöke megköszönte az elismerést és egyúttal a rendezvényen valamennyi közreműködő munkáját elismerve köszönetét fejezte ki.
Ez a jól sikerült Szüreti Felvonulás a Szentendrét szerető környékbeliek és a városukért tenni is akaró lelkes civilek példaadó együttműködésének eredménye volt, amelynek megvalósulását Szentendre Önkormányzata anyagilag támogatott.
Javaslat: hasonló rendezvény esetén a menet útvonalát a közlekedés elől lezárni.
Reméljük jövőre ismét megrendezésre fog kerülni a Szüreti Felvonulás.

 

Este 18 órai kezdődött a Szüreti Mulatságunk, ahol ismét Stark Feriék szolgáltatták a megszokott színvonalú talpalávalót.

Mindkét eseményről a Szente János és Fábián Pál által készített fényképek a Galériában láthatók.

Fábián Pál


2009.10.23.-25.

Kihasználva az október 23-25-i három napos ünnepet, kis kalandozást tettünk Észak-Magyarországon.
Bár 7 órakor esőben indultunk el itthonról, mire busszal feljutottunk Aggtelekre, kisütött a nap, e csodálatos vidéken a föld felszíne és mélye egyaránt gazdag látnivalókkal várja az ide látogatót.
Mi a Baradla barlang Vörös-tói középtúráját választottuk, ami 2.3 km hosszúságú és 2 óra hosszat tart. Több, mint 200 lépcsőn ereszkedtünk le Európa legnagyobb cseppkőbarlang rendszerébe, ahol páratlan szépségű színes mesevilág tárult szemünk elé. Kényelmesen sétáltunk a folyosókon és hallgattuk túravezetőnk előadását, néztük az ámulatba ejtő cseppkőképződményeket. Legtöbbjük találóan
el van nevezve, anyósok nyelvének, Sárkányfej, Világítótorony, Mikulás, Krokodilszáj Medúza,és még mi mindennek. Aztán elérkeztünk egy hatalmas terembe, ami a Hangversenyterem elnevezést kapta. Itt csodálatos fény és hangjátékban volt részünk.
Minden világítás megszűnt, Vangelis zenéjére fénnyalábbal célzottan lettek megvilágítva az egyes cseppkő csoportok. Aztán felhangzott Simándi József előadásában Bánk nagyáriája Erkel Bánk bán című operájából, a közismert Hazám-hazám dal.....el voltunk varázsolva. Mint megtudtuk, itt nyáron hangverse-
nyeket tartanak és esküvők megrendezésére is van lehetőség.
Nem is csoda, hogy ez a kistérség is a Világörökség része lett.
A délutánt szintén egy barlangban töltöttük, de az jó meleg volt. A festői környezetben elhelyezkedő miskolctapolcai Barlangfürdőbe vezetett utunk, mit ne mondjak, ez is Európában egyedülálló létesítmény. Az öt db 30 °C fokos barlangi és 35 °C fokos termál-medencékben igen jól rendbe hoztuk és regeneráltuk első programunkban megerőltetett csontjainkat .Szürkületben indultunk el szálláshelyünkre, Perére az Aranyhordó Panzióba, bár elég kalandosan, de végül is odaértünk, jólesett vendéglátóinktól a kedves fogadtatás és a finom vacsora. Elringatni szerintem senkit nem kellett.
Másnap Monokon megtekintettük Kossuth Lajos államférfi, Magyarország kormányzó elnöke, a magyar szabadságharc szellemi vezérének szülőházát. Másfél órán keresztül áhítattal hallgattuk a tárlatvezető hölgy előadását és néztük a korabeli képeket, dokumentumokat, ruhákat és azokat az emléktárgyakat, az állandó kiállítás részét képezik.
Természetesen a Kossuth-nóta eléneklésével vettünk búcsút a háztól.
Ezután megnéztük a Szerencsi Várat, ahol pont egy ifjú párról készültek közös életük első fotói, majd indultunk tovább Tokaj felé.
Tokaj, a nemes nedűk városa, a Tisza és a Bodrog összefolyásánál, a Világörökség része szintén. A kivételesen gazdag vulkánikus talaj, a kedvező fekvésű lejtők, a nemes penésszel borított kőpincék, a borászok hozzáértése, végeredmény: a "királyok bora, a borok királya", azaz a tokaji bor. Mindezt részletesen elmesélte nekünk egy igen lelkes idegenvezető hölgy, akivel végig sétáltunk a csodálatosan szép városon.
/Itt kell hozzátennem, hogy nyugodtan sétáltunk a járható sétáló utcán/. Azt is megtudtuk, hogy a 20. században az aszúbort patikákban is árulták, mivel igen gazdag ásványi anyagokban és penicillinben. A belváros alatt húzódó pincerendszer több száz éves, némelyikben már a 15-16. században is tároltak
bort.
Megcsodáltuk a Kossuth tér palotáit, az Arany Sas fogadót, a felújított Zsinagógát és a Paulay Ede Színház modern épületét /sehol egy málladozó vakolat, falfirka/.
Betértünk egy-egy borozóba, hogy megkóstoljuk a gyógyszernek is mondott nedűt.
Innen Tállyára mentünk, ahol az Európa közepét jelző építmény melletti borospincében már vártak ránk a kedves tulajdonosok. Megkentük finom, a szálláshelyünkről kapott zsírral kenyerünket, a fiúk nem győzték vágni a rávaló lila hagymát, kellő alapozást biztosítottunk a jó pár pohár bornak, amit megiszogattunk, édeset is - szárazat is, csak, hogy tudjunk különbséget tenni, hogy milyet is hozzunk haza. Persze, vidám nótázással végződött a pincetúra. Ismét kalandosan, többször elvétve az utat találtunk vissza a panziónkba, valahogy buszvezetőnk nem szereti a modern technikát...
Itt már várt ránk a finom vacsora és egy lelkes úr, aki vidám muzsikával fogadott bennünket, s persze társaságunk nem tud annyira elfáradni, hogy ne perdüljünk táncra.
Aztán vasárnap elindultunk visszafelé. Miskolc belvárosának megtekintéséről lemondtunk, félve az ismételt eltévedéstől, már jókat nevettünk, hogy a táblákat kollektívan kellett figyelnünk.
Bejártuk a Diósgyőri Várat, ami az egyik legjelentősebb műemléke Miskolcnak, fénykorát Nagy Lajos király alatt élte, királynék jegyajándéka volt.
Megmásztuk az egyik tornyát, végigmentünk a történelmi panoptikumon, megnéztük a fegyverkiállítást, korabeli pénzt verettünk az éremverdéjében. Kicsit elidőztünk a parkjában egy jó kávé és sör mellett, mielőtt tovább indultunk. Innen Mezőkövesdre, a Zsóri fűrdőbe mentünk, ismét rendbe hoztuk a háromnapos túrában elfáradt testünket. A matyó nép fővárosát már korábbi utazásaink egyikén megnéztük, így most a kénes tartalmú gyógyvíz áldásos hatását élveztük záróráig. Ezzel zártuk látnivalókban és élményekben gazdag kirándulásunkat.

Lejegyezte: Szente Jánosné

A kirándulás során Vörösné Erzsike által készített fotók és videók a Galériában láthatók.

2009. 11. 20.

Maráczi József kedves - immár csak néhai - klubtársunktól, aki 63 évet élt, ma vettünk végső búcsút. A Társaságunk nevében búcsúzó Prohászkáné Muci beszéde, Marácziné Klári köszönő szavai és a Martini Emil által készített fényképek megtekinthetők itt.

2009.11.21.

A hagyományos Erzsébet - Katalin bálunk hangulatára mindenképpen hatással volt a tegnapi temetés. A bál közben sor került egy rövid megemlékezésre, amely megidézte Görbe viccelődésre mindig kész egyéniségét, a zenekar eljátszotta kedves dalát, a Pesti Gigolót.
A továbbiakban a bál folytatódott, mint ahogy az élet is megy tovább. Stark Feriék ismét szokott formájukat hozták, a megjelentek jól érezték magukat, mint ahogy a Martini Emil által készített és itt látható képek is bizonyítják.

2009.12.07.

Ma rendeztük az év utolsó klubnapját, amely megfelelt egy igen jó hangulatú elő-szilveszternek is. Köszöntöttük a névnapjukat a negyedik negyedévben ünneplőket, valamint az Erzsébet bálról valamilyen okból hiányzó Erzsébeteket és Katalinokat is. A HEMO Mediterrán Együttese kellemes zenét játszott nekünk, néhányan táncra is perdültünk. Egyszer csak a zenekar elkezdte játszani a Hull a selymes fehér hó Mikulás váró dalt, de nem hiába ám, mert a télapó(anyó) meg is jelent és nagy-nagy örömünkre, mindenkinek adott egy kis ajándékot. Az este hangulatát jól szemléltetik a Martini Emil és a Webmester által készített fotók, amelyek itt megnézhetők.